A Nagy Londoni Szmog
A háztartásokat pénzügyi eszközökkel támogatták, hogy a széntüzelésű kályhákat gáz vagy villany alapú fűtésre, illetve központi fűtésre cserélhessék. Forrás: Ha érdekesnek találod a cikket, oszd meg ismerőseiddel is!
A nagy lebowski teljes film
Borsólevesszínű, az orrot és szemet csípő, szénfüstös levegő, amelyben csak méterekre látni. Ilyen volt 1952-ben a hírhedt londoni szmog, amely miatt több ezren lelték halálukat. A mai napig nem tudták, miért vált a füstköd ilyen mértékben halálossá, úgy tűnik azonban, most sikerült megfejteni a rejtélyt. 1952. december 4-ét írunk. Egy hideg anticiklon (magasnyomású légtömeg) ült meg London fölött. Mivel teljes volt a szélcsend, napokig ott is maradt. A várost másnapra sűrű, kéményfüsttel és kipufogógázokkal kevert köd takarta be, és bénította meg az életet. A borsólevesszínű levegő öt napon át borította London utcáit, ez alatt az idő alatt 150 ezer embert vittek kórházba, és a hivatalos jelentések alapján legkevesebb 4000 ember lelete halálát. A legújabb adatok azonban még ennél is nagyobb emberveszteséggel számolnak, és a halottak számát 12 ezer fölé teszik. Az emberek mellett több ezer állat is elhullott. A tudósok sokáig nem tudták megmondani, pontosan mi miatt jöhetett létre, és hogyan válhatott ennyire veszélyessé a várost ellepő "gyilkos köd", ezúttal viszont új eredményekkel rukkoltak elő.
Sűrű szmog a Piccadilly Circus környékén Forrás: Getty Images/Central Press A metró kivételével megállt a közlekedés, az autók sem közlekedtek, hiszen a látótávolság még nappal is méterekre csökkent. Ha valaki gyalog indult útnak, csak csoszogva, lépésenként tudott előrejutni, mert azt sem nagyon tudhatta, meddig tart a járdaszegély. A betegek nem jutottak el a kórházakba. A szmog még az épületekbe is beszivárgott, így a színházi előadásokat, filmvetítéseket is fel kellett függeszteni. A bűnözési ráta is emelkedett, a rablók a ködöt kihasználva törtek be lakásokba, üzletekbe. Amikor a szmog végre felemelkedett a városról, nyálkás koromréteget hagyott maga után a kültéri felületeken, amelyet csak a néhány nap múlva megérkező eső tudott lemosni a házakról és a növényekről, így az utcákon fekete esővízpatakok csordogáltak. A metró kivételével megállt a közlekedés, az autók sem közlekedtek, hiszen a látótávolság még nappal is méterekre csökkent Forrás: Getty Images/Keystone Főként fiatalok és idősek voltak az áldozatok A londoniak már hozzá voltak szokva a szmoghoz, a várost ért csapás súlyosságára csak a halottkémek és orvosok aggódó jelentései nyomán döbbentek rá.
Azt azonban eddig nem tudták, hogyan keletkezett kénsavas pára és csapadék a kén-dioxidból. "Az eredményeink azt mutatják, hogy ez a nitrogén-dioxidnak köszönhető, amely szintén az égés mellékterméke" – írja Renyi Zhang, a kutatás vezetője a közleményében. A kutatók szerint valami hasonló történik jelenleg a gyorsan iparosodó ázsiai nagyvárosokban is. A különbség az, hogy Kínában igen magas az ammónia szintje is a közúti forgalom, valamit a műtrágyahasználat miatt, és emiatt nem képződik kénsav a kén-dioxidból. Azaz a levegő kevésbé savas, de azért a kén-dioxid és nitrogén-dioxid keveréke nem kevésbé káros. "Szerintem segítettünk a londoni rejtély megoldásában, és Kínának is adtunk egy pár tippet a levegő tisztítására: a nitrogén-dioxid és az ammónia-kibocsátás csökkentése például megakadályozná a szulfátok képződését. A kínai kormány azt ígéri, hogy mindent megtesz a csökkentésért, de ez időbe fog telni" – mondta Zhang. ( IFLS)
Egykori nehézipari városaink többsége völgyben, vagy medencében helyezkedik el, ezért a domborzati okok miatt gyakori hőmérsékleti inverzió jelentős mértékben rontotta e városok levegőminőségét. A London típusú szmog a rendszerváltás évében is 1989 tavaszán például Miskolc és Ózd térségében is kritikus légszennyezettségi állapot kialakulását eredményezte. A rendszerváltás óta azonban a kéndioxid kibocsátás az ipar szerkezetváltása, a lakossági fűtéskorszerűsítések, (áttérés a gázfűtésre) és a korszerű szűrőberendezések hatására folyamatosan csökken. Az utóbbi évtizedekben azonban a városi levegő egyre jelentősebb emisszió forrássá válik a közlekedés. A személygépkocsik számának rendszerváltást követően megfigyelhető ugrásszerű emelkedése jelentősen növelte nagyvárosaink nitrogén oxidok, illetve ózon koncentrációját. A Los Angeles típusú szmog az, amely manapság a leggyakrabban veszélyezteti a városi lakosok egészségi állapotát Magyarországon. Különösen a középhegységeink völgyeiben, illetve peremén fekvő városok (Pécs, Miskolc, Budapest) azok, melyeknél a legkritikusabb szmog helyzetek kialakulhatnak.
- A nagy nap online
- A nagy gatsby könyv pdf
- A nagy londoni szmog
A brit fővárosban nem is olyan régen még kapható volt a Londoni szmog címkével ellátott színes konzervdoboz, amelyet a turisták szuvenírként vihettek haza. A tragikus 1952-es füstköd azonban nem turista látványosság volt. Az év december 4-én egy hideg anticiklon ült meg London fölött, és mivel teljes volt a szélcsend, napokig ott is maradt. A várost másnapra sűrű, kéményfüsttel és kipufogógázokkal kevert köd takarta be, és bénította meg az életet. A szmog kialakulásához több tényező járult hozzá. A legnagyobb problémát a tömeges széntüzelés okozta, hiszen a hideg időjárás miatt több szenet használtak fel, méghozzá az olcsóbb, nagyobb kén-dioxid tartalmú fajtából. A helyzetet súlyosbította, hogy London külvárosában több széntüzelésű erőmű is működött. A levegő minőségét tovább rontotta a járművek kipufogógáza - a villamosokat több vonalon ekkoriban váltották fel a dízelüzemű buszok -, és a La Manche csatorna felől is nagy mennyiségű szennyezett levegő érkezett. A levegő színe a nagy mennyiségben jelen lévő kátrányos koromrészecskék miatt sárgás-feketére változott, amelyet a londoniak fekete humorral "borsólevesnek" neveztek el.
1952. december 5-én telepedett Londonra az iszonyú szmog. A hatalmas mértékű környezetszennyezés miatt kialakult füstköd öt nap alatt négyezer ember halálát okozta. A "Great Smog" vagyis a " Nagy szmog " öt teljes napig tartotta fogságában a várost, a sokmilliós metropolisz iparosítás utáni történetének legsúlyosabb környezeti katasztrófáját okozva. A tömegközlekedés összeomlott, a mérgező ködben emberek ezrei vesztették életüket. 1952. december 4-én egy hideg anticiklon ült meg London fölött, és mivel teljes volt a szélcsend, napokig ott is maradt. A várost másnapra sűrű, kéményfüsttel és kipufogógázokkal kevert köd takarta be, és bénította meg az életet. A szmog kialakulásához több tényező járult hozzá. A legnagyobb problémát a tömeges széntüzelés okozta, hiszen a hideg időjárás miatt több szenet használtak fel, méghozzá az olcsóbb, nagyobb kén-dioxid tartalmú fajtából. A helyzetet súlyosbította, hogy London külvárosában több széntüzelésű erőmű is működött. A levegő minőségét tovább rontotta a járművek kipufogógáza – a villamosokat több vonalon ekkoriban váltották fel a dízelüzemű buszok -, és a La Manche csatorna felől is nagy mennyiségű szennyezett levegő érkezett.
A levegő színe a nagy mennyiségben jelen lévő kátrányos koromrészecskék miatt sárgás-feketére változott, amelyet a londoniak fekete humorral "borsólevesnek" neveztek el. A levegő páratartalma megközelítette a 100 százalékot, a szmog a harmadik-negyedik napon már annyira sűrű lett, hogy a szülők nem engedték gyermekeiket iskolába, mert azok eltévedhettek volna útközben. A szúrós szag csípte az orrot és a szemet, a korom fanyar ízt hagyott a szájban; ha valakinek okvetlenül el kellett hagynia otthonát, orrát és száját zsebkendővel takarta be. A metró kivételével megállt a közlekedés, az autók sem közlekedtek, hiszen a látótávolság még nappal is méterekre csökkent. Ha valaki gyalog indult útnak, csak csoszogva, lépésenként tudott előrejutni. A betegek nem jutottak el a kórházakba. Éjszaka a helyzet még rosszabbra fordult, mert az utcai lámpák fénye nem hatolt át a sűrű köd ön. A vasúti közlekedés fenntartása érdekében a kereszteződések közelében ködjelzőket helyeztek a sínekre, amelyek a vonat kerekeivel érintkezve a vadászpuskához hasonló hangot adtak ki, de később már ez is hiábavalónak bizonyult.